Fecskeavató, kirándulás, lelkinapok

Fecskeavató

A tavalyi évben újonnan érkezett kilencedikesként egy picit fura volt megszokni az iskolát, a közösséget, na meg persze az új osztályt. Ehhez "segítségként" fecske avatót szoktak rendezni az iskolák, hogy jól megszívathassák az újakat. Ilyen volt ez a mi esetünkben is, az akkori tizedikesek azt találták ki, hogy úszósapkát, melegítő nadrágot, hosszú szárú zoknit és magassarkút vegyünk fel. Ráadásul egész nap ebben kellett lennünk, de szerencsére a délutáni műsor alkalmával végre levehettük ezeket a dolgokat. Minden esetre elég kínos volt így megjelenni a suliban, de legalább jobban összekovácsolódott az osztály. Idén is megrendezésre kerül iskolánkban a fecskeavató. Ezen a napon a mostani kilencedikesek lesznek a középpontban, egyrészt figyelemfelkeltőek lesznek a kissé kínos viselet miatt, amit mi szabunk meg, másrészt a játékos szívatások miatt is, ami garantáltan jobb kedvre fog deríteni mindenkit

Kirándulás

Az előző évi osztálykiránduláson egy festői tájat, a velencei tavat látogattuk meg az osztállyal és szeretett tanítónk, Subiczné tanárnő közreműködésével. A legizgalmasabb rész számomra a Velencei tó körbe bringázása volt, ami körülbelül 15 kilométert jelentett. Az útvonal szinte csak az erdőkbe vezetett, szerintem említenem se kell, hogy mennyire élveztük az itt történő bohóckodást. Volt szerencsénk a nyílt víz mellett is biciklizni,ami roppant mód izgalmas volt, szinte mindenkibe benne volt egy pici félelem, hogy nehogy beleessenek a tóba. Több érdekes megállóhely is volt például nekem a legemlékezetesebb a Pákozdi csata tiszteletére állított emlékpark volt. Ezen a helyen rengeteg érdekes dolgot tudhattunk meg a csatáról es ezt egy izgalmas quizverseny keretein belül fel is használtuk. A parkban éppen a magyar honvédség katonai felvonulást tartottak ami rengeteg embernek ragadta meg a figyelmet, köztük az enyémet is. Megálltunk meg a velencei tó nyaraló negyedében is ami gyönyörű homokos part látványát tárta elénk. Itt alkalmunk volt az étkezesre es a pihenésre, de persze a fotózkodás volt a legfőbb tevékenység az osztály körében. Ezután következett az egyik legjobb programsorozat a buborékfoci es a sárkányhajózás. Ezeket a játékokat az egész osztály élvezte es meg kísérőink is beszálltak a játékba, ami számomra nagyon nagy orom volt. A sárkányhajózás megmutatta, hogy a rengeteg bicajozás után is maradt erőnk a versengésre. A kirándulás végére nem sok erőnk maradt, de ha hangulat a csúcson volt, amikor buszra szálltunk. Talán az egyik legjobb pillanatokban az oda es vissza úton vettünk reszt. Bar a csendre megpróbáltunk figyelni hisz azokra a társainkra is tekintettel voltunk, akiket elnyomott az álom. Szerintem egy remek, nagyon emlékezetes kirándulás volt, teletömve vidámsággal es jókedvvel. Szívesen ellátogatnék újra a tóhoz az osztállyal.

 Lelkinapok

Múlt héten, azaz 2017. október 2.-án és 3.-án megrendezésre került a második lelkinapunk, amelyen már idén tavasszal voltunk. Izgatottan vártam az idei lelkinapokat, annak a reményében, hogy lesz olyan jó, mint a tavalyi.

7:20-kor volt gyülekező a Szolnoki vasútállomás főépületében ahol várt ránk osztályfőnökünk és a két nővér. 7:30-kor elindultunk a vonattal Tiszajenő felé és 8 óra után pár perccel be is futottunk Tiszajenőre. Itt leszállva megindultunk a kis falucska belsejébe ahol, mint tavaly ismét a templomhoz mentünk. Odaérve beengedtek bennünket a parókia részre, hogy foglaljuk el a szobáinkat és a cuccainkat le tudjuk pakolni. 9 órakkor meg is kezdődött az első lelkinapi teendőnk, mégpedig vettük Mózes élettörténetét. 10 óra környékén az első szünetünket megkezdhettük, ilyenkor sokan mentek el a helyi kisboltba venni egy kis túlélő csomagot. Ezután volt még egyszer egy tanitás a templomba, majd szétszedtek minket kétfelé,szőlőkre és körtékre. A körték az első körben Júlia nővérrel voltak, a szőlők pedig Anka nővérrel. Ezeken a kis beszélgetéseken beszélgettünk az élet nehézségeiről, illetve hogy milyen mindennapi problémáink vannak. Ezt a kis beszélgetést követte a déli ebéd, amelyen hús levest ettünk és rizst rántott hússal. Az ebéd után jött a nagy pihenő, ami azt jelentette hogy közel 3 óránk volt bármit csinálni a faluba, az alkalmat ragadva mi rögtön szét is néztünk a kis, barátságos községben. 15 órát üthetett az óra mikor vissza kellett mennünk a templomhoz és folytatódtak a további lelkinapi feladataink. A következő feladat az volt, hogy Anka nővér elemezte nekünk Mózes életének egy részét nekünk pedig kellett rá példákat mondani. Ez a feladat azért volt élvezetes, mert legalább már nem a templomba voltunk bent hanem kint a levegőn. 16 óra körül vissza felmentünk a fiúk szobájába és folytattuk a beszélgetést Anka nővérrel az élet rejtelmeiről. 17 óra fele ismét kimentünk Anka nővérrel a templom mellé és befejeztük Mózes élettörténetének elemzését és ezután kezdődött meg a nagy pizza rendelés az osztályban.18 óra után meg is érkezett a frissen sült pizza amihez mindenki jó étvággyal kezdett hozzá. És a lelkinap első napjának a végére filmeztünk egyet a templomban. A film amit néztünk az „Egy ember egy Isten” című film volt amely hét szerzetes életéről szólt és a karácsonyi közeli időkben játszódott, a film valós történet alapján készült. 19 órától 21 óráig tartott. A mozizás után elmentünk megfürödni és ezután éjfél fele el is aludtunk. A második nap 6:30-kor kezdődött el rendesen, mert akkor keltettek bennünket. Az ébredés és a reggeli teendők rögtön megjártuk a reggeli bolthadjáratunkat. A lelkinap első nagy órája 8:00-kor kezdődött el a templomba, mégpedig a reggeli misével. A gyors reggeli mise után a rövid szünetünkben pihentünk egy keveset és ezután kezdődött el a reggeli imamondás. Az imamondást követte a két nővérrel való beszélgetést melyre külön-külön mentünk be. Ezt befejezve össze pakoltunk a szobáinkba és elkezdtünk feltakarítani és kiköltözködni a templom elé, mivel sürgetett az idő ezért gyorsan lezajlott minden és már mentünk is a vonathoz. A vonathoz 11:40 körül indultunk el és maga a vonat 12:00-kor futott be Tiszajenő alsóra. A lelki napot lezárva 12:30 perc körül beértünk Szolnok vasútállomására és ott mindenkitől elbúcsúzva elindultunk hazafele.